Július 18-án véget ért a 38. cserkész világkonferencia. Elég sokminden történt rajta, ami minket első ránézésre egyáltalán nem érint, pedig a valóságban dehogynem. Pontosabban az majd később fog kiderülni, hogy érint-e, hiszen egy-egy tagszövetség nyugodtan megteheti, hogy fütyül a világszövetség döntéseire, aminthogy nálunk ennek elég erős hagyománya alakult ki az elmúlt szűk két évtizedben. De ezzel végülis nem járt rosszul senki, vagy ha igen, akkor is csak mi.

Mi is történt a Dzsedzsu-szigeten július közepén?

• A konferencia üdvözölhetett 5 új tagot: Montenegró, Kambodzsa, Kazahsztán. Szíria & Ukrajna cserkészszövetségei csatlakoztak;
• Elhangzott néhány helyzetjelentés a leendő világszintű eseményekről: Moot 2010 (Kenya), Dzsembori 2011 (Svédország) és a következő, 2011-es világkonferencia (Brazília);
• Aztán kiderült, hogy a 2014-es moot Kanadában, a 2015-ös világdzsembori pedig Japánban lesz;
• 6 tagot választottak a 12 fős világbizottságba;
• Tizenegy kiváló cserkészvezető megkapta a bronzfarkas kitüntetést, amely a világbizottság által adományozott egyetlen cserkészkitüntetés;
• Elhangzott egy csomó kötelezettségvállalás, amivel a következő három évben foglalkozni óhajt a világszervezet. (További vita és elemzés például a szervezeti szintű irányításról, elmélkedés a tagsági feltételekről, fenntartható fejlődés etc.)
• Mivel elég sokfelé elég gyorsan csökken a szervezet létszáma, ezért bemutatták a Cselekvés a növekedésért című kiadványt, amelyre talán idehaza is érdemes lenne vetni egy pillantást;
• Bemutatták a cserkész környezeti világprogramot (vagy hogyan is lehetne lefordítani), amely a környezettudatos neveléshez kínál eszközöket a szövetségeknek;
• Bemutatták az elmúlt triennium globális és európai beszámolóját.

„Táborbontáskor két dolgot hagyj magad után: 1. A semmit; 2. A köszöneted” – írta Baden-Powell 1919 októberében*. A gyakorlatias amerikai cserkészfiúk ezt két képpel támasztják alá. Egyrészt ha az ember meglátogatja a barátját, akkor valószínűleg nem tiporja el a kertben a virágokat, és nem szappanozza össze az ivóvizet. Másrészt pedig bármilyen csekély is az a rombolás, amelyet mondjuk egy portyázó raj visz végbe a nagy természetben, sok kicsi sokra megy, sok millió kiránduló már elég komoly pusztítást vihet végbe. Viszont ha mindenki maga vigyáz arra, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyja maga után, annak áldásos hatása lesz.

…vagyis együttnevelés, fiúké és lányoké. Az olvasók részéről erős igény mutatkozott a szexualitással, nemekkel kapcsolatos nevelés iránt. Egy oldalon a kérdést lehetetlen körbejárni, viszont vázlatosan meg lehet osztani a Cserkészmozgalom Világszervezetének irányvonalait a kérdésről. Forradalmi újdonságok aligha olvashatók a következő sorokban, de talán sikerül dióhéjban összefoglalni és ezáltal ebből a szempontból is tudatosabbá tenni nevelőtevékenységünket.

„Történt pedig azokban a napokban, hogy” az ORF, vagyis az osztrák állami rádió és televízió felső-ausztriai tartományi stúdiójában arra gondoltak 1986-ban, hogy egy igazán szép és jelképes eseménnyel ünneplik meg karácsonyt. Az elgondolást tett követte, és egy felső-ausztriai gyermek karácsony előtt néhány nappal a betlehemi Születés bazilikájában meggyújtott egy kis lángot, amely azután repülővel utazott Linzbe, és szétosztották Ausztria városaiba.

Eleinte arra gondoltam, hogy a világdzsemboriról írok majd ide valamit. Ezt – illetve a Magyar Csapat dicsőséges tetteit – viszont oly sokan és sokszor megénekelték már, hogy igazán nem lehet mit hozzátenni. Úgyhogy inkább egy másfajta dzsemboriról írok: ez is „világ-”, ráadásul tízszer-húszszor annyi résztvevője van, mint az angliai táborozásnak, további előnye pedig, hogy minden évben sor kerül rá. Október harmadik hétvégéjén világszerte több százezer cserkész ül le a számítógép képernyője elé és/vagy keres meg helyi rádióamatőröket, hogy a virtuális térben vagy az éter hullámain beszélgessen el az öt kontinensen élő cserkésztestvéreivel egymásról, a helyi cserkészetről – vagy épp az angliai dzsembori élményeiről. Dióhéjban ez a JOTA (Jamboree On The Air) és a JOTI (Jamboree On The Internet).

Az Európai Régió legnagyobb eseménye idén kétségkívül az angliai Világdzsembori, erről azonban igen sokfelé lehet olvasni az interneten, így közelebbi ismertetésétől eltekintünk.

Ha szorosan vesszük, akkor maga a Régió hivatalosan nem is szervez ifjúsági programokat: az összes nemzetközi tábor és találkozó mind valamelyik cserkészszövetség saját szervezése, a Dzsembori például a brit The Scout Associationé. A centenárium évében számos cserkészszövetség szervez országos nagytáborokat, nemzeti dzsemborikat: Luxemburgban például a helyi cserkészek a főváros közepén (az ottani Városligetben) fognak felverni egy hatalmas nyári tábort. Helyszűke miatt ugyan nem fognak mind egyszerre elférni, viszont az ország minden csapata kap négy napot, amelyet a táborban tölthet.