Baden-Powell sokat írt a különpróbarendszerről, amelynek egy része magyarul is olvasható (PDF). Óva intett attól, hogy túlságosan magasak legyenek a követelmények, hogy „vizsgamumussá” váljék a próba. Ha a szint túl magas, akkor ugyan néhány kiváló cserkész teljesíteni fogja, a cél azonban az, hogy minden cserkész teljesíthesse. (Persze azért az sem jó, ha ajándékba osztogatjuk a jelvényeket, hiszen elértéktelenednek.) Iránymutatásként azt kell szem előtt tartanunk, hogy nem az elért szint a lényeges – nem kell a próbaanyag mesterének lenni –, hanem a befektetett munka, ezért a próbákat egyénre kell szabni. Ha ugyanis az elérendő szintet határozzuk meg, akkor éppen olyanok leszünk, mint az iskola, és az okos cserkész előnybe kerül, márpedig a cserkészetben Baden-Powell szerint esélyegyenlőségnek kell lennie, a hátrányos helyzetűek nevelésére pedig különösen nagy hangsúlyt kell helyeznünk. A különpróba célja szerinte az, hogy cserkészünket önképzésre sarkalljuk, elkezdjen egy olyan hobbit, ami érdekli (és ami akár leendő hivatása is lehet), mindeközben pedig jól mulasson. Amikor kritizálták a cserkészetet a számtalan különpróba miatt (a BSA-ben jelenleg több mint száz ilyen van), B-P azt válaszolta, hogy a fiúk jelleme szintén nagyon sokszínű.

S akkor térjünk vissza a jelenbe, és játsszunk el a gondolattal, hogy egy hatalmas hegyek között fekvő idahói kisvárosban vezetünk egy cserkész korosztályú rajt. Egyik cserkészünk, nevezzük Johnnak, szemlátomást érdeklődik a környező hegyek iránt: miért ilyenek, hogyan alakultak ki, mi van bennük. Miután erről elbeszélgetünk vele, felajánljuk neki, hogy tegye le a geológiai különpróbát. John kapva kap az alkalmon, elolvassa a csapatkönyvtárban (vagy a városi könyvtárban) a próbához tartozó rövid füzetet (vagy jelképes áron megrendeli az interneten). Ezek után aláírunk és átadunk neki egy üres űrlapot, amelyen a geológiai különpróba követelményei találhatók, és megadjuk neki az egyik helyi geológus telefonszámát: ő lesz John különpróba-tanácsadója. A tanácsadó nem feltétlenül cserkész, hanem olyan szakember, aki szívesen beavat fiatalokat szakmája rejtelmeibe. Ehhez részt kell vennie egy néhány órás képzésen, és évente regisztráltatnia kell magát a cserkészszövetségnél.

John megbeszél a tanácsadójával egy időpontot, elmegy hozzá, és elbeszélgetnek erről-arról, leginkább persze a geológiáról. John a következő időszakban szépen teljesíti a próba követleményeit: kicsit olvas, tanulmányozza és fényképezi a hegyeket, kőzeteket gyűjt, esetleg meglátogat egy-két geológust munka közben, igyekszik megtudni, hogy milyen pályát futhat be manapság egy geológus stb. Leginkább pedig hébe-hóba meglátogatja és kérdésekkel bombázza tanácsadóját, aki örömmel mesél neki. (Az időszak hossza John lelkesedésétől, szabadidejétől és tehetségétől függ; a tanácsadókat kifejezetten buzdítják arra, hogy bár a követelményeket pontosan kell teljesíteni, ennek során azonban igazodjanak az adott cserkész érettségéhez, szellemi tempójához, eszéhez etc.) A BSA-nél fontos gyermekvédelmi elv, hogy a cserkész soha nem mehet egyedül a tanácsadóhoz, hanem mindig jelen kell lenni egy harmadik személynek is. Ez lehet John valamelyik szülője, cserkészvezetője, nagybátyja, unokatestvére vagy akár egy cserkésztársa is.

Telik-múlik az idő, a különpróba-űrlap lassan megtelik, és a cselekedve tanulás jegyében teljesül a többi követelmény is, mígnem végül a tanácsadó aláírja az űrlapot és gratulál Johnnak. A következő foglalkozáson John átadja nekünk az aláírt űrlapot, mi pedig ünnepélyesen megrázzuk a kezét, és az egész raj előtt átadjuk neki frissen szerzett geológiai különpróbajelvényét.

Következtetés. A rendszer a szövetség részéről jelentős erőfeszítéseket kíván: a próbaanyagok megírása és folyamatos frissítése, a tanácsadók regisztrálása és képzése stb. Ugyanakkor a rendszert könnyű használni, szemlátomást megfelel a cserkészet nevelési elveinek – és működik. Akit részletesebben érdekel, a BSA honlapján olvashat róla egy összefoglalót.