A cél kettős. Először is a fentebb már említetteknek megfelelően demokráciára nevel, amely lassú, nehézkes folyamat, és elég sok dolgot kell hozzá elsajátítani: kulturált véleménynyilvánítás (hogy megértsenek), türelem (amíg a többiek is kulturáltan kifejezik véleményüket), alázat (ha esetleg kisebbségben maradunk nézeteinkkel) és így tovább.

Másodszor pedig magának a tábornak is igen jót tehet, ha a gyerekek véleménye nem csak az őrsvezetőkön keresztül, hanem közvetlenül is becsatornázódik a döntéshozatali folyamatba. Ezzel kapcsolatban anno némi szkepszissel voltunk (a szerző még emlékszik arra a korszakra, amikor kis hazánkban szalonképes volt kerek-perec kijelenteni, hogy „a cserkészetben nincs demokrácia”), ám a gyakorlat fényesen igazolta, hogy fölösleges volt kételkednünk.

A felmerülő ötletek igen változatosak voltak. Például elhangzott, hogy menjünk el strandra, ám a környéken nem volt strand (és amúgy sem illett a tábor jó előre egyeztetett programjába), úgyhogy ez az elképzelés elhalt. Ugyanakkor számos igen jó ötlete volt az ifjúságnak az egészen gyakorlati dolgoktól kezdve (pl. a fürdési rend kiigazítása) a programra vonatkozó elképzelésekig; alkalmasint olyasmiket is észrevettek, amit a legélesebb szemű vezető sem. És amikor valamelyik kiscserkész „parlamenti képviselő” elmondta, hogy az idősebbek állandóan a sátraik között rohangálnak, ami zavarja őket, és még a cövekeket is kirúgják néha, akkor annak egészen más súlya volt a parlamentben, mintha az őrsvezetőjükön keresztül üzenték volna meg a vezetői megbeszélésre. A tapasztalatok szerint a fórum már önmagában is elég komoly nevelő tényező lehet, annak pedig különösen nagy a pedagógiai hozadéka, amikor a cserkészek észreveszik, hogy a parlamentben elmondott „felszólalásuk” tényleges hatással van a tábor életére. (A példánál maradva: másnap már nem rúgták ki a nagyobbak a kiscserkészek sátrainak cövekeit.)

Végül néhány gyakorlati szempont. A gyűlés neve természetesen igazodhat a mindenkori keretmeséhez. Összetétele: képviselők és elnök. Az előbbiek az őrsök küldöttei. Jó, ha a tábor során állandók a küldöttek, mert kell néhány nap, amíg ráéreznek az egész játék ízére és jelentőségére. Így persze minden őrsből csak egy ember vehet részt a munkában, ami valamennyire áthidalható azzal, ha pl. az állandó képviselő minden alkalommal magával viszi egy őrstársát. Jó, ha az őrsöt nem az őrsvezető képviseli (hiszen minden empátiája ellenére is kicsit más – pl. pár évvel idősebb, vezetői stb. – szemszögből látja a tábort, meg neki amúgy is vannak megbeszélései).

Az elnök bármelyik vezető lehet, talán jobb, ha nem a táborparancsnok. Egyébként az elnökség ideális szerep „lézengő rittereknek”, akiknek egyébként nincs őrsük (már ha megengedhetjük magunknak ezt a luxust).

Időpont: lehetőleg a nap vége felé, hiszen így már van miről beszélni, viszont lehetőleg az esti vezetőségi megbeszélés előtt, hiszen itt a parlamentben felvetődött vélemények is szerepet játszhatnak a döntéshozatalban.

Mindezek természetesen nem szabályok, inkább csak gondolatindítók így a nyár elején. És természetesen számtalan dolgon eltöprenghetünk még, hiszen a parlament egyszerű véleménynyilvánító szervből az idősebb korosztálynál akár valódi döntéshozóvá is válhat.

Végül – illusztrálandó, hogy a demokráciára nevelés már a cserkészet kezdeteinél is jelen volt – álljon itt Baden-Powelltől egy fél mondat, amelyet saját szentpétervári utazásáról és a cárral való találkozásáról írt kis nosztalgiával 1918 novemberében (a cári Oroszországot – és magát a cári családot is – megsemmisítő lenini szocialista forradalom első évfordulóján) a The Scouterbe (a brit vezetők lapja): „…a demokratikus kormányzás olyan cél, amelyet őszintén szeretnénk, ha szabállyá válna…”, vagyis minden országban gyakorolnák.