A Régiónak van egy olyan jó szokása, hogy hároméves terveinek címet ad. Az előző Better Scouting to More Young People volt: kicsit talán banális, de találó, jól érzékelteti a Régió kettős elköteleződését, a fenti idézetnél maradva quality and quantity, vagyis minőség és mennyiség. Az idén induló terv címe Aiming for excellence to develop growth capacity, ami ékes anyanyelvünkön körülbelül annyit tesz mint „kiválóságra törekvés a növekedési képesség fejlesztése érdekében”. Mi tagadás, már angolul sem túl csattanós, magyarul meg… A tartalma viszont érdekes. Ugyanúgy – és ugyanolyan sorrendben – megvan benne a minőség és a mennyiség, mint az előző terv címében, ráadásul itt már egyfajta ok-okozati kapcsolat is van köztük: azért kell kitűnőnek lennünk, hogy növekedni tudjunk.

A növekedés persze nem öncélú, hiszen a cserkészetnek küldetése van, fiatalokat nevel; márpedig minél több fiatalt nevel, annál jobban teljesíti küldetését, és annál közelebb kerül jövőképéhez, amely egyetlen mondatban úgy hangzik, hogy Creating a Better World. Több emberrel pedig jobb világot lehet építeni, mint kevéssel.

(Persze a sorok között olvasva lehetetlen nem észrevenni egyfajta aggodalmat: a cserkészet létszámra évtizede folyamatosan csökken a kontinens legtöbb országában – nemrég az egyik francia szövetség pl. tagságának 40%-át veszítette el egyetlen év leforgása alatt –, sőt a jövőre vonatkozóan is elég sötét számítások vannak. Ez pedig több szempontból is fenyegető lehet…)

Térjünk azonban vissza a tervhez. Az előszóban a címen kívül elolvashatjuk még, hogy milyen vezérelvek mentén készült (a WOSM 7 stratégiai prioritása, aktív partnerség a nemzeti tagszövetségekkel etc.), illetve milyen folyamat eredményeként jött létre: találkozók, véleménykérések, ülések. Ezután következnek a célok és a hozzájuk kapcsolódó konkrét célkitűzések.

Az első prioritás – a fiatalok nevelése – legelső pontja rögtön húsba vágó az MCSSZ számára (is): Focus on the 16–22 age range. A legidősebb korosztállyal mindenütt gondok vannak, márpedig igazán a roverekkel lehet(ne) nagy dolgokat művelni, tudja ezt mindenki szerte a földrészen. A szöveg megemlíti, hogy különös hangsúlyt kell helyezni a felnőtt életbe való átmenethez és a foglalkoztathatósághoz szükséges készségek fejlesztésére. Szintén telitalálat, hiszen a fiatalkori munkanélküliség mindenütt hatalmas, ráadásul ha ennek csökkentésén fáradozunk, az nagy valószínűséggel közös pont minden kormányzattal folytatott tárgyalásnál (illetve – mint ezt nemrég láttuk – az Európai Parlamenttel aláírt nyilatkozatban is). A szöveg utal rá, hogy hagyományos európai érték a sokszínűség (az újvilági „olvasztótégellyel” szemben), amelynek elismerését és megértését szintén szeretné előmozdítani a terv, hiszen ez jelentős lépés lehet a társadalmi összetartozás irányába – avagy a sokféle kirekesztődés ellen. Ez pedig újfent annak a bizonyos jobb világnak a felépítéséhez visz közelebb.

A második prioritás a felnőtt önkéntesekről szól: (vezető)képzés, az önkéntesség kultúrájának előmozdítása, az önkéntesek motiválása, a képzések „külvilág általi” elismertetése (avagy olyan „papír”, amelyet másutt is elismernek), motiválás. Igen szimpatikus módon külön meg van említve, hogy a nemzeti szövetségeket segíteni kell abban, hogy felnőtt vezetőiknek – különösen helyi szinten – hatékony támogatást nyújthassanak. Kevés ennél fontosabb dolog képzelhető el ebben a mai szakirodalom-ínséges magyar cserkészvilágban, a gyakran elszigeteltségben küszködő csapataink számára.

A harmadik és egyben utolsó prioritás a szervezetfejlesztés. Be a learning organisation. Váljunk tanuló szervezetté (erről talán majd egy későbbi bejegyzésben részletesebben is töprengünk egy kicsit), vagyis legyünk kreatívak, alkotók, nézzünk, lássunk, olvassunk, kísérletezzünk, illetve folyamatosan alkalmazkodjunk a változó világhoz, hogy ezáltal jobban teljesíthessük küldetésünket. A tervben a varászszó – akárcsak manapság az interneten a web 2.0 ejtsd: webkettő korában – share. Osszuk (illetve a tagszövetségek osszák) meg egymással tudásunkat, tapasztalatainkat, leginkább pedig bevált gyakorlataikat, hogy azokból a többi szövetség is profitálhasson.

Angolosan szólva tehát „forró témák”, nekünk, magyar cserkészvezetőknek is. És hogy ez a sok szép írott malaszt hogyan fog megvalósulni, finom úri szóval „implementálódni”? Találkozók, szemináriumok, ülések, fórumok szerte Európában – ezek eredményeiként pedig füzetek, könyvek, weboldalak.

Az előző hároméves időszak értékelése során az egyik európai szövetség részéről megfogalmazódott egy furcsa kritika: a genfi iroda „túl jól” végzi a dolgát. Annyi témában annyi rendezvény van, hogy csak a legerősebb európai szövetségek képesek arra, hogy minden alkalomra delegáljanak valakit a szóvivők képzésétől kezdve a nagyrendezvények pedagógiai hatásait elemző workshopon keresztül egészen cserkészparkvezetők találkozójáig.

Nos, mi magyar cserkészek eleddig még csekély létszámunkhoz képest is alul voltunk reprezentálva. Reméljük, ez a helyzet rövidesen javulni fog, és ha nem is lesz minden nemzetközi műhelytalálkozón magyar résztvevő, de legalább olyan lesz, aki elolvassa és felhasználja az elkövetkező években keletkező anyagokat; vagyis képesek leszünk kihasználni a nekünk nyújtott támogatást.

Akinek van kedve, a tervet itt találja meg (PDF) eredetiben.