Az egyszerinek induló akció rendkívül sikeresnek bizonyult, és azóta is egyre növekszik a benne résztvevők száma, immáron messze túl Ausztria, sőt a kontinens határain is. A megvalósítás pedig nem kevés nehézséggel jár, hiszen például az Austrian Airlinesnak különleges biztonsági intézkedéseket kell életbe léptetnie, hogy a békelángot a repülőgépen se kelljen eloltani, ráadásul az izraeli igen labilis közállapotok miatt néhány éven keresztül a tel-avivi repülőtérről volt kénytelen elindulni a láng. A cserkészek 1989-ben csatlakoztak a békeláng szétosztásához, és Nyugat-Európában azóta is valószínűleg ez a legtöbb cserkészt megmozgató akció az évnek ebben az időszakában. A cserkészeken kívül egyébként rengeteg egyéb – részben ifjúsági – szervezet is magáénak érzi, sőt Svájcban kifejezetten erre alakult is egy egyesület.

Idén a békeláng először a bécsi Gustav-Adolph Kirchébe érkezik; december 15-én este itt gyújtják meg saját viharlámpáikat az európai cserkészszövetségek küldöttei, és indulnak tovább a szélrózsa minden irányába. Németország felé például az éjféli vonattal indul a láng, és útközben már az állomásokon gyülekeznek a cserkészek és sokan mások, hogy továbbadják a fényt. Az európai cserkészszövetségek országonként vagy tartományonként egy-egy templomban tartanak központi szertartásokat, ahonnan azután ki-ki elviheti a lángot saját plébániájára vagy otthonába.

Mihail Gorbacsovtól egészen II. János Pálig igen sok kiemelkedő személyiség is átvette a lángot, de az eljutott a koszovói békefenntartókhoz, és minden évben világít az Európai Parlament épületében is. Ausztriában minden vasútállomáson és az ötletgazda ORF minden tartományi stúdiójában bárki meggyújthatja saját békelángját, illetve szinte az ország összes templomában világít.

Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy a békelángot a cserkészek és mások kórházakba, szociális otthonokba, boltokba, sőt az egyre szaporodó mecsetekbe is elviszik, hogy mindenütt hirdesse Krisztus születését és a békét.

A láng neve nem véletlenül Friedenslicht aus Betlehem, vagyis betlehemi békeláng (ezt a „békét” Magyarhonban sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni): karácsony még a nem hívők számára is a szeretet, a nyugalom, az elcsendesülés, az egymással való kibékülés ünnepe és jelképe, mennyivel inkább az a keresztények számára, akik az ezt mind megtestesítő Krisztus születését ünnepeljük, és megpróbálunk egy kicsit jobbak lenni, környezetünket is jobbá tenni. Ráadásul mindez igen szépen egybecseng a világcserkészet békéért való elkötelezettségével, ami az utóbbi időben különösen hangsúlyossá vált (gondoljunk csak a chilei dzsembori Building Peace Together jelmondatára vagy a centenáriumi Gifts for Peace projektekre).

Ebben a tekintetben példamutató a német cserkészek munkája, ahol öt szövetség közösen hozta létre a www.friedenslicht.de oldalt, amely a teljesség igényével járja körül a témát: imák, versek, történetek és ötletek őrsi foglalkozásokra, a nagy központi „békelángosztó” események időpontjai és kapcsolattartói, „békelángtörténet”, logó, felvarró, plakát, sajtóanyag, és az idei jelmondat: Eine Welt – eine Hoffnung: Frieden (egy világ, egy reménység: béke).

***

Felső-Ausztriában egyébként lehet valami, ami különösen sikeresen inspirálja arra az itt élőket, hogy mások számára is bensőséges ünnepé tegyék karácsonyt: 1818-ban egy Inn-parti faluban itt csendült fel először a ''Stille Nacht'', vagyis a Csendes éj.