Kezdetben a társadalmak úgy működtek, hogy a férfi és a női szerepek kiegészítették egymást. A férfi dolgozott, gondoskodott a napi betevőről, a nő pedig a családról. Évszázadokkal ezelőtt ennek meg is volt a maga praktikus oka: a munka szinte kizárólag fizikai munkát jelentett, erre pedig a férfiak általában alkalmasabbak. A – világon sokfelé máig is fennálló – rendszer persze magában hordozta azt is, hogy a fizikai munkával és erővel a férfiak több-kevesebb hatalomra is szert tettek a nőkkel szemben, amelyhez némiképp hozzá is szoktak.

Az idők azonban változnak, így a nyugati társadalmak – köztük a miénk is – egyre inkább arrafelé alakulnak, hogy a nemek nem feltétlenül ilyen egyszerű módon egészítik ki egymást, vagyis egyre inkább egyenlőnek tekintődik a két nem. Ez persze nem jelent egyformaságot, ugyanakkor egyre elfogadottabb, hogy az egyéni különbségek alkalmasint sokkal nagyobbak lehetnek, mint az egyén neme által sugallt különbség. Ezt a gyakorlatban is látjuk: női buszvezető, női kamionsofőr és vállalatigazgató-nő (Németországban Kanzlerin - kancellárnő, az evangélikusoknál Bischöfin, püspöknő), a másik oldalról pedig óvó bácsi, tanító bácsi és férfi ápoló, a gyermek(ek)kel otthon maradó vagy félállást vállaló apa stb.

Vezetőként arra kell felkészítenünk a ránk bízott cserkészeket, hogy a mai (pontosabban a holnapi) társadalomban minél tökéletesebben megtalálják helyüket, minél teljesebb és boldogabb életet élhessenek.

A koedukáció lányok és fiúk együttnevelése. Ugyanakkor ha összeeresztünk egy csapat fiút és lányt, az még csak „együtt”. „Nevelés” akkor lesz, ha rendszeresen lehetőséget adunk a lányoknak és a fiúknak, hogy tanuljanak egymástól, felfedezzék egymás azonos méltóságát, és megtanulják, hogyan tudnak egyenrangú félként együttműködni egymással. Erre lehet jó alkalom, ha azonos korosztályú lány- és fiúőrsök rendszeresen közös cserkésztevékenységeken vesznek részt, és azokat utána ilyen szempontból is kiértékelik.

Az embernek saját sorsát kell megélnie, idézi Márai Goethét, és ehhez a cserkészet célja is hasonló: az egyénből (gyermekből) a benne rejlő összes képességet ki kell hozni, bontakoztatni, és nagy figyelmet fordítani arra, hogy eközben nevelőként ne kényszerítsük bele a gyermeket a neme által meghatározott szerepbe, hanem segítsük hozzá, hogy abból kiléphessen, ha akar. Butuska példával: ha cserkészlegényünkben semmiféle veleszületett hajlandóságot sem látunk arra, hogy „igazi férfiként” versengve és saját érdekeit érvényre juttatva építse majdani pályáját, akkor bölcsen tesszük, ha nem is igyekszünk túlzottan erre nevelni, hanem inkább neki megfelelőbb irányba terelgetjük.

Végül a világszervezet elmélete után talán érdemes elgondolkodni itthoni viszonyainkon. Cserkészeink között a nemek aránya nagyjából fele-fele, ami örvendetes. A téma ugyanakkor hivatalos fórumon alig-alig kerül elő, magyar nyelvű cserkész szakirodalom róla nincs. (Miről van?) A szövetség döntéshozó testületeiben pedig már csak elvétve akadnak nők…

A szerző a továbbgondolást az olvasóra bízza, ehhez azonban ad némi útmutatást:

Az Európai Régió és az Oslói Egyetem közös kutatási projektjének jelentése, amelynek során egy orosz, egy szlovák, egy portugál és egy dán csapatban vizsgálták meg a elég alaposan koedukáció kérdéskörét.

Svéd cserkészek gyakorlati kézikönyve (PDF) fiúk és lányok neveléséhez.

Kézikönyv a fiatalok emberi jogi neveléséhez. Igen hasznos kiadvány, többek között számos a nemekre (előítéletek, sztereotípiák stb.) vonatkozó játékot is tartalmaz. A Mobilitásnál hajdanában a nyomtatott változatot is meg lehetett vásárolni, remélhetőleg ez máig sem változott.